A levelek nagyszerű dolgok. Időpillanatok lenyomatai, érzelmi kötődések megtestesülései, jól megválasztott, működő szavak egymásutánjai. A levelek ezen felül azért is nagyszerű dolgok, mert akármennyi idő elteltével is elő lehet újra venni őket és örömködni nekik. Vagy dagonyázni valamilyen érzelemben. Vagy ilyesmi.

Elő lehet venni már akár rögtön másnap is, vagy csak két-három órával az első olvasás után, és higgadtabban, mosolyogva elolvasni újra, és várni, hogy mindenféle szorongások megoldódjanak, félreértések tisztázódjanak, a szerzett információk feldolgozódjanak, és hogy a jóindulat meg a kedvesség eltöltsön teljesen.

Aztán elő lehet venni néhány nap múltán, és elnézően mosolyogni magunkon és a másikon is akár, az eseteken, a történeteken, és még mindig ott van a katarzis meg az öröm, meg az összes többi.

És ugyanez, némi nosztalgiával elegyítve megvan hetek vagy akár hónapok múltán is. Igaz, ilyenkor néha már belekeveredik kis zavar és szégyenkezés is, hogy miért is éreztem olyan fontosnak ezt leírni, de mindent összevetve pozitív tapasztalat így is.

Aztán évek telnek el, és már nem marad más, csak a könnyes-mosolygós nosztalgia, és tulajdonképp még az is rendben van, az is elfér.

Levelezni jó.

Már csak azért is jó, mert az embernek adódik lehetősége mindent átgondolni, esetleg néhány órát, vagy akár egy éjszakát, sőt egy-két napot is állni hagyni a piszkozatát, hogy jól meggondolja, el akarja-e küldeni. Kihúzhat egész hosszú részeket, beírhat másokat, és addig-addig alakíthatja, amíg tényleg azt nem kapja, amit szeretne.

Ráadásul megvan az a másik nagyon jó tulajdonsága is, hogy az ember levelet egyedül ír és egyedül olvas. Olyasfajta kommunikáció, amikor nem kell küszködni a beszélt szavakkal, azzal, hogy sokszor nem hallatszik ki, aminek igazán ki kellene hallatszani, máskor meg olyasmi is kihallatszik, aminek egyáltalán nem kellett volna. Olyasfajta kommunikáció, ahol elférnek a gondolatjelek, a zárójelek, mindenféle közbeékelések és kitérők, és ahol van helye akár még a kurziválásnak is.

Régen elég sokat leveleztem, mostanában meglehetősen keveset. Mostanában persze blogot is igencsak keveset írok – tulajdonképpen mostanában bármiből keveset írok.

Pedig például levelezni jó.