Azon gondolkoztam, hogy mit is akarok. Mármint nem úgy nagy általánosságban az életben meg ilyesmi – hanem csak úgy, itt, ezzel a weboldallal, magammal. Hogyan tudom működtetni magamat és a blogot egymással összefüggésben, mit akarok belőle kapni, és ezt hogyan tudom előcsalni belőle és magamból.

Persze nincs rá kész válaszom, de ez nem baj. Sok volt a kihagyás, és mindig máshol vannak a hangsúlyok. Ennyi év után más vagyok már én is, mások az igényeim, szükségleteim és vágyaim. Ami azt jelenti, hogy kénytelen vagyok kísérletezni, próbálkozni, és adott esetben kudarcokat vallani is. (Elég csak a nem nagyon sikeres Bradbury-évre gondolni, ami alig néhány hetet tartott, és most gondolni se mernék rá, hogy minden nap olvassak és gondolkozzak, pláne nem módszeresen és célirányosan… de ez egy másik beszélgetés tárgya lehet majd egyszer.)

Sok-sok évvel ezelőtt szerettem emléket állítani annak, hogy mi történt egyes napokon, mik az apróságok, mik a mindennapi kis csip-csup ügyek, amik persze akkor nagyon fontosnak tűnnek. Most nem igazán tűnnek fontosnak vagy akár csak igazinak a mindennapi ügyek, viszont ami igazinak vagy fontosnak érződik, annak meg pont, hogy nem igazán akarok nyilvánosan a mélyére ásni.

De akkor mi legyen? Mi lehet?

Pillanatnyilag azt gondolom, hogy szeretnék újra megtanulni írni, megmozgatni az íróizmaimat, megnézni, mire megyek velük, hajlandók-e újra megerősödni annyira, hogy ki tudjam fejezni velük azt, amit gondolok. Kíváncsi vagyok, megtalálom-e újra a hangomat, és tud-e ez olyan hang lenni, amit magaménak is érzek, úgy igazán, önazonosan.

Ezt a látszólagos ellentmondást sikerült pár napja feloldania annak a gondolatnak, hogy ha nem akarok az életem történéseiről, a mindennapi ügyekről, illetve az érzelmeimről és a benyomásaimról írni, viszont valamiről meg mégiscsak szeretnék, akkor valójában adott a lehetőség: valamiről kell írni. Dolgokról. Amikről van véleményem, amik eszembe jutottak.

Persze ehhez az is kell, hogy néha gondolkozzak dolgokon, ami gyenge pontja ennek a tervnek. De miért is ne? Vannak olyan eszközeim – ez a blog az egyik – amikkel egyszer-másszor már összekaptam magam. Hátha összejön még egyszer.