Ismeritek azokat a játékokat, amik időről időre futják a köröket, és valahogy úgy mennek, hogy fogd meg a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki az akárhányadik oldalon, keresd meg az akárhányadik mondatot, és posztold ki azt, magyarázat nélkül? Hogy ne keress okos könyvet, ne válogass, csak hallgasd meg, mit üzen a világ, vagy valami ilyesmi. Már jó ideje nem ugrottam be ilyesminek, de amikor régen még igen, akkor az egyik első alkalom a következő mondatra vezetett: “Ne akarjon semmit.”

Nem tudom már, mi volt a könyv. Nem tudom, kérdeztem-e egyáltalán bármit a világtól, amire ezt a választ kaptam. Nem hinném.

Természetesem semmiféle sorsszerűsége nincs ennek, csak eszembe jutott valamiért ma – talán azért, mert leírtam ezt a címet, anélkül, hogy tudtam volna, mit fogok írni. És eszembe jutott az is, hogy mennyit hallgattam gyerekként azt, hogy nem akarásnak nyögés a vége, és most jöttem rá, hogy valójában nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy ez mit jelent. Gyorsan utánaolvastam, és az a sejtésem támadt, hogy azok a felnőttek, akik nekem mondták, szintén nem tudták biztosan, hogy mit jelent: csak azt akarták közölni, hogy nincs olyan választási lehetőségem, hogy valamit ne akarjak. Ami muszáj, az muszáj.

(Olyan időszakon vagyok túl, amiben elég sokat kellett foglalkoznom a gyerekkorommal, messze nem önszántamból, és mivel elég alaposan fel lett kavarva az állóvíz, most éppen a szokásosnál jóval élesebben emlékszem rá, hogy miért is volt borzalmasan rossz gyereknek lenni. Többek között például azért, mert ilyen bölcselkedésekkel próbáltak fölöttem hatalommal bíró személyek irányítani.)

Akárhogy is: most hirtelenjében az a benyomásom, hogy az akarásnak épp olyan gyakran lesz nyögés a vége, mint a nem akarásnak. Mert valahogy a nyögés nem is az akarási értéken múlik, hanem azon, hogy eleget lehet-e tenni neki: hogy az ember akar-e valami olyasmit, amit nem képes, vagy nem lehetséges, vagy egyszerűen tilos megtenni, vagy hogy az ember nem akar valami olyasmit, amit elkerülhetetlen vagy kötelező megtenni. És ez a meghiúsulás lesz a nyögés forrása.

Ezen a ponton pedig lehet, hogy mégiscsak kozmikus üzenetté válik az, hogy egyszerűen ne akarjon semmit az ember – ha az akarási bináris oppozícióból kilépünk, és felhagyunk vele, hogy valamit, vagy valaminek a negáltját akarjuk… de ezt a gondolatot már nem fejtem ki.