Az úgy volt, hogy tegnapelőtt ilyenkor még fogalmam se volt róla, hogy kaland van készülőben. Aztán egyszer csak megtudtam. Nagyjából hat percet vett igénybe, amíg rájöttem, hogy bele akarok vágni.

Győr, Pannonhalma, tea-elvonás. Jó társaság. Jó gondolatok. Néha szívem szerint pofán vágtam volna magam. Úgy tűnik, hogy az ön-nevelés nem olyan könnyű dolog.

Jókat olvastam a vonaton, főleg akkor, amikor nem beszélgettek körülöttem idegőrlően hangosan emberek. Tűzijátékról például, meg a pedagógusok fizetéséről, meg még ezeknél is érdektelenebb témákról. Komoly erőfeszítésembe került, hogy ne kérdezzem meg, mikor egyikük megjegyezte, nem is tudja, hogy lehet ennyi ostoba ember az országban, hogy lehet ennyi ostoba ember ebben a vasúti kocsiban. Grr.

De ez volt az egyetlen negatív élményem, igazán. Jó volt kicsit kizökkenni, még ha nincs is mindennapos rutinom, amiből kizökkenhetnék.

Írhatnék nagy szavakat, nagy gondolatokat, de nem írok, mégpegig azért nem, mert nem látom értelmét.