Ki hitte volna, hogy még a kedvenc könyveivel is érhetik meglepetések az embert? Mivel a saját példányomat még mindig nem lelem, jobb híján belelapoztam a boltban az utolsó Kököjszi és Bobojszába. Meg akartam keresni a macskás részt, hogy lássam, mennyire jól emlékeztem (eléggé jól egyébként).

Ahogy átfutottam a tartalomjegyzéket (az “Andrist folyton megsértik a felnőttek” című fejezet volt az, amit kerestem, de erre persze nem emlékeztem pontosan, ezért bogarásztam hát a tartalomjegyzéket), és fokozatosan egyre mélyebb zavarba jöttem. Ebben a könyvben ugyanis olyan fejezetek is voltak, amik az enyémben egészen biztosan nem voltak benne. Persze annyira nem meglepő, hogyha figyelembe vesszük, hogy mikor jelent meg, de engem mégis sokkolt a dolog.

Megmondjam, mik ezek a fejezetek? Az egyikben Andris az angyalokat szórakoztatja, a másikban pedig, megismerkedik a Jó Istennel. Bizony. És Andris minden este, csak mint minden fejezetben szépen imádkozik lefekvés előtt. És nem is zavar ez engem különösebben, bár teljesen más színezetet ad az egész könyvnek. Lehet, hogy ha lesz gyerekem, én is azt a változatot olvasom majd, amelyikben nincs este imádkozás, mert nem biztos, hogy rá akarom kényszeríteni bármi ilyesmire.

De sajnos kénytelen voltam belátni, hogy nincs mit tenni, meg kell vennem a rendszerváltás utáni kiadást is, mert Kököjszi és Bobojszából kell rendelkeznem teljes változattal is.

Haj, de jó lenne, ha lenne annyi pénzem, amennyi könyvet venni akarok! És ha még annyi helyem is lenne, amennyit ezek elfoglalnak, akkor aztán hatalmas lenne a boldogságom. Talán, majd az új helyen.

Ha valaki nem tudná, egy új szoba lakberendezését a könyvespolccal kell kezdeni. Mert az a legeslegfontosabb bútor, és közvetlen azután következik csak az ágy. És a fotel. Mert ez a kettő alkalmas arra, hogy olvassanak benne. (Bár fotelom még nincs, de ha elköltöztünk, veszek.)