Na nem munkahelyen, egyelőre ez nem fenyeget. De mégis dolgozom, főleg fejben, mindenféle dolgokon, listákon, terveken.

Csak azért, mert a múlt héten kiléptem a munkahelyemről, ezen a héten még nem vagyok munkanélküli, ha tudni akarjátok az igazat. Most, kérem szépen, szabadságon vagyok. (Úgy is érzem magam egyébként.) Ügyeket intézek, szaladgálok papírokkal keresztül a városon, és sokszor fogalmam sincs róla, hogy mit is csinálok éppen, de azért csinálom.

Még van, amire rá kell jönnöm jövő hétig. Ki kell dolgozni a pontos napi- és házirendemet. Helyet kell benne találnom a fordításnak, olyan ütemben, hogy kész is helyek határidőre, de kell idő a hasznos dolgoknak is, és akkor még nem is mondtam, hogy a “hasznos dolgok” definiálása mennyi energiámat leköti. Továbbá találkoznom kell emberekkel is, bizonyos emberekkel, meg általában szintén, hogy ne csavarodjak be feltétlenül. Továbbá, szigorú szabályokhoz kell kötnöm magam blog-ügyileg is, illetve itthonról kimozdulás-ügyileg szintén. (Mind a kettő minden nap kötelező, mind a kettő nagyon jó okkal.)

És ha ez nem volna elég, egyes dolgoknak a végére kell érnem, még a jövő hétig. Például: ruhásszekrény és könyvespolc rendbetétele és leselejtezése, önéletrajz írása, és így tovább.

Van még mit csinálnom. Jó kis mozgalmas szabadság, nem igaz?