Előbb-utóbb mindenki meghal – mindannyian tudjuk.

A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja.

De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma.

De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.

Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.

A regényből Now is Good címen angol film készült, amelynek főszerepét Dakota Fanning játssza.

Eredetileg: Before I Die
Fordítottam: én
Ciceró Könyvstúdió, 2012

 A könyv Tessa néhány hónapjáról szól. A fordítása története viszont az én életem másfél évéről szól, addig tartott ugyanis, amíg az elejéről elértem a végéig. (Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy “baromi hosszú ideig” tartott.) Ebben természetesen volt időhúzás és kínlódás is, továbbá véletlenül beleékelődött ebbe az időszakba a Hová tűntél? fordítása is, ami akkor – felsőbb utasításra – éppen sürgősebbnek tűnt.

De akárhogy számoljuk is, ez volt eddig az a könyvem, amelyiken a legtöbbet dolgoztam, időben is, energiában is. Tessa nehéz szereplő, oké? És ez nehéz szöveg is volt, nemcsak a brit angol miatt, meg a furcsa szleng miatt, (okozott pár nap értetlenséget, mielőtt megvilágosodtam volna, hogy a fag talán a brit angolban nem ugyanazt jelenti, mint az amerikaiban, de akkor vajon mit), hanem azért is, mert nagyon képes, hasonlatos, néha elvont, ami eléggé idegen attól, ahogy én általában fogalmazni szoktam.

De szerintem szép szöveg, fura képekkel, és reményeim szerint nem csaptam agyon idő közben én sem. És egy jó nehéz könyv, annak minden súlyával, hogy milyen mérhetetlenül ostoba dolog tizenhat évesen meghalni. (És ezúton leszögezem, hogy a fülszöveggel nem vagyok kibékülve, még akkor se, hogyha az eredeti fordítása, és én fordítottam az eredetit. Nem mintha most lenne rá jobb ötletem, csak gondoltam, szólok.) Olvassátok, szeressétek legalább feleannyira, mint ahogy én szeretem, és akkor minden rendben lesz.

Ezúton kérném továbbá a sorsot, ha egy mód van rá, egy darabig hadd tartózkodjam az olyan regények fordításától, amelyekben Adamnek hívják a főhős szerelmét, és amikben fontos szereplők meghalnak. Ezekből egy kicsit most elég volt. :)