Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?

Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?

Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

A regény új, javított kiadása.

Eredetileg: Speak
Fordította: Csatári Ferenc és Roboz Gábor
Az eredetivel összevetettem: én
Ciceró Könyvstúdió, 2013

Gyanítom, hogy a korosztályomból sokan emlékeznek ennek a könyvnek az előző kiadására 2006-ból. (Akkor másik kiadónál, másik borítóval jelent meg.) Különleges hangvételű és minden más tekintetben is bátor és különleges könyv ez, és nem véletlen, hogy ha nem is túl népes, de annál lelkesebb rajongói réteget sorakoztatott fel maga mögé.

Így aztán nem csoda, hogy amikor szóba került, hogy új kiadás készülne, nagyon izgatott lettem. És ha már úgyis dolgozunk vele, jó ötletnek tűnt átnézni a régi szöveget, hogy ha esetleg vannak benne kisebb-nagyobb hibák, eltérések (amik minden fordításban vannak), akkor azokat ki lehetne javítani. Végül rám hárult az a feladat (úgy is fogalmazhatnánk, hogy kikönyörögtem magamnak), hogy fogjam a két szöveget, az angolt és a magyart, meg a szivárvány teljes színskálájában pompázó szövegkiemelőimet, és jelöljek.

Jelöltem is. Sokat.

Ennek két oka volt, és fontos leszögeznem egyik sem az, hogy a régi szöveg rossz lett volna. Sokszor rácsodálkoztam ugyan egyes megoldásokra, ugyanis én soha nem mernék ennyire szabadon fogalmazni, ennyire elrugaszkodni az eredetitől, de nem volt nehéz belátni, hogy ezek sokszor remek mondatok függetlenül attól, hogy én személy szerint nem ezeket írtam volna.

A sok javítás első oka az, hogy valamilyen oknál fogva a magyar szövegből elég sok hiányzott: néha csak mondatok, néha egész bekezdések, sőt egy rövidebb fejezet teljes egészében, ráadásul a húzásnak sokszor pont a narrátor zseniálisan gyilkos, ironikus megjegyzései estek áldozatul. Ezeket most az utolsó szemig visszaillesztettük a szövegbe. A másik ok az, hogy akadtak kisebb-nagyobb félreértések, többnyire olyasmik, amik egy sietős munkában, hogyha az embernek nincs ideje és alkalma minden apróságnak utánanézni, sajnos elkerülhetetlenül benne maradnak. Reményeim szerint ezeket is sikerült most maradéktalanul meggyógyítani, és végeredményben egy még jobb, még alaposabb, az eredetihez hűségesebb, még szebb szöveget adni az olvasók kezébe.

És hogy teljes legyen az öröm, a legutóbbi angol nyelvű kiadásban akad egy-két függelék, kiegészítés: egy új előszó, egy utószó, egy felkavaró szabadvers, amelyet a szerző olvasóktól kapott levelekből illesztett össze, egy részletes interjú, szóval számos finomság, amiken nem sokat kellett gondolkozni, hogy beillesszük-e az új magyar kiadásba is.

Végeredményben nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá az olvasók, mit szóltok hozzá Ti, olvassák-e majd olyanok, akik ismerték a régi kiadást, észreveszik-e a változásokat vagy sem… nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogjátok fogadni.