A fürdőszobában a mai napon 38 fokot mértem. A szobámban ehhez képest csupán fagypont fölötti 33 fokos hűvös van. A konyhában konstans 29 és fél, ott viszont nem tudok dolgozni, legfeljebb előre megrágni a szöveget (azaz szótárazni és most éppen a baseball magyar terminológiáját kutatni, de mi ez nekem az eddigi más bizarr témák után?)

Mindazonáltal nem célom hőmérsékleti kimutatásokat közölni. Egyszerűen csak fontosnak találtam jelezni, hogy ez az a hőmérséklet, amikor már elkezdenek hibásan funkcionálni a rutinszerű készségek is. Azok a mozdulatok, amik többnyire mennek maguktól is – kulcs kiszedése a zárból, laptop eltétele a helyére, mobiltelefon billentyűzárának feloldása, a konyhában a különböző dolgok megfelelő szekrényből történő elővétele – nem sikerülnek azonnal, vagy akár fel se tűnik, hogy nem sikerülnek, csak akkor, mikor keresni kezdeném a tárgyakat a helyükön, és nincsenek ott.

Továbbá ma volt a napja annak is, hogy a családunk egy újabb ventilátorral gazdagodott, mert némiképp tarthatatlannak bizonyult az állapot, hogy folyamatosan egymás szobájából lopkodtuk el az egyetlen közös példányt. Kicsit olyan a szituáció, mint amikor csak egy internet-hozzáférésünk volt, és lökdöstük el egymást a számítógéptől.

Nincs nagy kedvem a melegről írni, mert, köztünk legyen szólva, nem valami érdekes téma.

Csakhogy a fordításról sincs nagy kedvem írni, mert, köztünk legyen szólva, az azért elég érdekes, de a folyamata leginkább csak nekem, a könyv meg majd csak hónapok múlva jelenik meg.

Mást meg nem nagyon csinálok, csak olyasmit, ami még ennyire sem publikus, pedig az – akárki között legyen is szólva – nagyon is érdekes.

Hát, ez van.

Ebben a melegben még gondolkozni sem bírok.

Nemhogy írni. Főleg, hogy még a csuklóm is bedagad ilyenkor. Se egeret fogni, se billentyűt püfölni nem megy valami könnyen.

Arról meg jobb nem is beszélni, hogy hogyan lehet ilyenkor téli, zimankós, hóeséses, fogvacogós könyvön dolgozni.

Meleg, meleg, meleg, meleg, meleg. Még a bokámon is izzadság csorog. Meglehetősen bizarr.

Háromnegyed tíz van, és most kezdett csak odakinnről pár fokkal hűvösebb levegő bejönni, mint amilyen idebenn van. Ki is nyitottam az ablakot ütközésig, és várom, hogy jó legyen. Meg rásegítek a ventilátorral.

Az a baj, hogy az elviselhető hőmérsékletű órák száma meglehetősen alacsony egy nap, és mind az alvásra, mind az érdemi munkára csak ez a kevés alkalmas.

Lakótárs ide vagy oda, kilóg a nyelvem.

Mondhatnám, hogy nem csináltam ma semmit, de ez nem volna igaz. Hogy nem csináltam ma semmi érdekeset, az se volna igaz. De csak nem állok neki mesélni arról, hogy szőnyeget mostam, piacon, könyvtárban és Tescóban voltam, és majdnem sütöttem csokis sütit, csak aztán inkább mégsem, mert nagyon meleg volt.

Na ugye.

De azt mondják, holnapra jön a hidegfront. Akár 3 fokkal is hidegebb lehet.

Szeretem a meleget. A hideget is egyébként. A meleget nyáron, a hideget télen. Csak azt nem szeretem, mikor kint 38 fok van, bent meg 18-at csinálnak. Egyrészt az hideg, másrészt van az a furcsa szokásom, hogy nem szeretek tüdőgyulladást kapni. Télen se szeretem, mikor harminc fokra fűtenek.

De ez mindegy is. Beköszöntött az az igazi dögmeleg, amitől már mindenki sóhajtozik, hogy szörnyűséges, bezzeg a régi nyarak még nem ilyenek voltak (ha húsz éve ezt hallgatom, akkor nem lehet, hogy már húsz éve ilyenek a nyarak?) és hogy hőségriadó és életveszély.

Bár szeretem a meleget, és elég jól is viselem, azért olyan nagyon nem kívánkoztam elmenni itthonról. Van egy nagyon kellemes lakótársam, ugyan nevet még nem kapott. Magas, vékony, jóképű és nagyon kellemes társaság. Egy ventillátor. De kaptam egy telefont, és tulajdonképp nem volt ellenemre a (meg)hívás, meg késő délutánra volt programom benn a városban, hát nekiindultam.

Csak előbb fel kellett öltözni. Bár itthon teljesen helyénvaló hiányos öltözetben flangálni, az utcán ez állítólag nem illendő. Így aztán kirámoltam a komplett ruhásszekrényemet, és felpróbáltam bármit, ami azzal kecsegtetett, hogy nem fogok megdögleni benne, aztán kimentem a teraszra tesztelni az eredményt, és mindannyiszor egyre dühösebben jöttem be még nyáriasabb ruhákat keresni.

Tanulság? Nincs. Végül sikerrel jártam, ugyanis még megvagyok. És a sok öltözködés közben a hűtőben jól összekeveredett a limonádém.