Valaki mondja meg

Közel egy hónapja nem sütöttem semmit. Nem tudom, pontosan mióta, mert nem szoktam feljegyezni. Akárhogy is, tök régen nem.

A szobámban sem takarítottam már egy ideje – talán éppen olyan régen -, és elkezdtek felgyűlni a porcicusok.

Ma felsöpörtem, kiporszívóztam, és egy adag muffin várja jobb sorsát a sütőben.

A kérdés az, hogy ilyenkor éppen próbálok-e visszarázódni a normális kerékvágásba, vagy pótcselekvéseket végzek, hogy ne kelljen munkát keresnem?

(Találni szeretnék ugyanis, nem keresni. Ami elég hülye dolog, mert nem így megy. Csak valami blokkolja nálam a motivációs levél megírásának képességét. Azt tudom, hogy minek kellene benne lennie, és azt is, hogy milyen hatást kellene kiváltania. Csak azt nem tudom, hogyan írjak olyat, ami ezeket a dolgokat tudja. Talán egyik este, mikor nagyon fáradt leszek, leírok mindent, ami csak eszembe jut, aztán nappal összeszedem belőle a használható részeket. Mégis könnyebb egy meglevő szöveget gondozni, mint a semmilyen fölött görcsölni.)

Chocolate Chip Cookies

Nem érzi jól magát a gyomrom.

Nem tudom, attól van-e, hogy mostanában rengeteg édességet sütök és eszem. A muffinok elég jól szoktak sikerülni, de a múltkor kihagytam belőle a lekvárt. A mai sütiből a só maradt ki, azzal talán kevésbé lenne émelyítő. Egyébként finom. Majd megpróbálom megsózni, mikor legközelebb megkívánom.

De lehet ám más oka is.

Lehet, hogy egyszerűen a munkahely-dolog kezd napról napra rémisztőbb lenni. Lehet, hogy azok a gondolatok zavarták meg az emésztésemet, amikkel délután foglalkoztam. (Jó kis gondolatok voltak ám, csak kellemetlenek.)

De az is lehet, hogy beteg leszek, csak az ellenkezik az elveimmel. És holnap reggel akárhogy alakul is muszáj lesz bemennem, mert nekem kell nyitni a bazárt, és fél egyig senki más nem lesz, akinek lenne kulcsa.

De inkább a sótlan sütikre fogom az egészet. Az mégis egyszerűbb.