Címke: szúnyog

Hadüzenet

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kedves négynél több és kettőnél kevesebb lábú állatok!

A helyzet a következő: amíg odakinn vagyunk, létezhetünk békésen egymás mellett. Ti nem bántotok engem, én sem bántlak benneteket – mindenki jól jár. Na persze amelyik belémdöfi a fullánkját, az jobb, ha készül a halálra (“hello, my name is poggi, you bit me, prepare to die!”) de amíg ezt nem teszi – felőlem élhet.

De amint beteszitek lábatokat (lábatlanok esetében… valamelyik testrészeteket) a lakásba, azt hadüzenetnek tekintem. Vagy kimentek nagyon gyorsan ott, ahol bejöttetek (ajtó, ablak, valami rejtett rés, amiről nem is szeretném tudni, hogy létezik, stb.), vagy háború lesz.

És ha háború lesz, az komoly dolog: nem riadok vissza a vegyi fegyverek bevetésétől és a fizikai erőszaktól sem. Lehet, hogy többen vagytok, de én vagyok az erősebb, és nekem jobb a logisztikai ellátottságom is. Röviden szólva, esélyetek sincs, ezért is ajánlom fel a békés visszavonulás lehetőségét.

Megértő figyelmeteket ezúton is köszönöm.

Mosquitoes suck. Oh, wait a minute…

Közzétéve Szerző:
Válasz

Leírnám magyarul is, de úgy nem olyan vicces. Akárhogy is, ma tetőzik a Duna elvileg, és mikor elkezd visszamenni a helyére, és a parton hagyja az iszapos trutymós mocsarat, ami telis-tele van szúnyoglárvákkal, amikből rövidesen invázió alakul majd ki.

Preventív eljárásként szúnyoghálót szereltem az ablakokra. A sarkamra álltam, és azt mondtam, a helyzet nem tűr halasztást. A szomszéd szobában egyszerű volt a helyzet, egyszerűen kivittem egy széket az erkélyre. Nálam viszont… nos, maradjuk annyiban, hogy radiátorba akasztott lábbal lógtam kifelé az ablakon másfél emelet magasságban. Nagy élmény volt.

Sebaj, túléltük. Ezt nektek, húnyoszok.

Küzdelem a hiábavalóval

Közzétéve Szerző:
Válasz

Feladtam a harcot… illetőleg, leginkább felvettem a harcot (és az ellenállást adtam fel) a természet erőivel szemben. Igazából megpróbáltam annyira türelmesen és toleránsan állni hozzájuk, amennyire az csak emberileg lehetséges.

Megértem, hogy levonult az árvíz, és nálunk, a holtág környékén igen sok mocsaras iszapot hagyott maga után, ahonnan jönnek a szúnyogok. Azt is megértem, hogy nyár van, és ennek velejárója a meleg. Nappal ezt egészen jól el is viselem – a meleget mármint -, tengerparton még jobban. De amikor éjjel aludni próbálok, és nem elég, hogy megsülök a saját levemben, de még a fülembe is zümmögnek a szúnyogok, hát az bizony több a soknál.

Félreértés ne essék, nekem nem célom megölni a szúnyogokat. Csupán attól kívánom visszatartani őket, hogy bejöjjenek a szobámba, és engem megegyenek. Ha már bejöttek, hát magukra vessenek.

Ma éjjeltől elektromos szúnyogriasztóval és ventilátorral szállok szembe a gonosz erőivel.

Muhaha.

Horrorfilmbe illő helyszín

Közzétéve Szerző:
Válasz

Nemcsak naptárilag ütött be a nyár, meg időjárásban. (Meg a közelgő Könyvhétben.) Hanem megérkeztek a szúnyogok is. Számomra továbbra is érthetetlen, hogy mégis, mi a fekete fenét keresnek a szúnyogok a Belvárosban. (Gondolom engem.) De tény, hogy minden éjszaka, akár nyitva van az ablak, akár csukva, özönlenek befelé. És megállapodnak a legjobb fényforrás, a plafon felé fordított lámpám fölött. Azt igen kevesen érik meg közülük, hogy meg is kóstoljanak, ugyanis ott, a plafonon szokták halálukat lelni. Még csak második napja pusztítom őket, de már megint tragikus a helyzet: a plafont vér- és döglött-szúnyog foltok tarkítják. Undorító. És megmondjam, hogy mi undorítóbb még ennél is? Az, hogy ezek a rettenetes undokságok jövő nyárig leszáradnak, lehullanak és/vagy beivódnak, mert minden nyáron fehér plafonnal indul a szúnyogvadászat.

Megpróbáltam a macskám érdeklődését felkelteni a nyomorult ízeltlábúak iránt, de mivel szegénykém úgy agyilag az egyszerűbb teremtmények közé tartozik, nem egészen érti, hogy mit várok tőle. Valószínűleg a légynél kisebb méretű állatok nem ragadják meg a figyelmét. (A legyeket ellenben figyelemreméltó kitartással üldözi, és ha egyszer elkapta, és sikerül is megölnie – volt már olyan, hogy kicsit megrágta, aztán a légy elrepült -, akkor élvezettel szaggatja szét ízeire. Az is szép látvány, na meg hangra se utolsó. Persze már beletörődtem. De azok a vérfoltok a plafonon… Kicsit bizarr.